Egy nyári délutánon, mikor a nap már csak félgőzzel sütött be Babusa Szilárd szobájának ablakán, két barát – Szilárd és Gyöngy Peti – elhatározta, hogy újraélesztik a ’80-as évek legendáját: a Commodore 64-et. A poros gép egy szekrény mélyéről került elő, és bár a kazetta betöltése olyan hangot adott, mintha egy orosz gyártelep indulna újra, a fiúk ujjongtak:
– Ez az! Működik! – kiáltotta Szilárd, miközben a képernyőn feltűnt a klasszikus Lawn Tennis menüje.
Gyöngy Peti már ekkor gyanakodva sandított rá:
– Te figyelj, Szilárd… múltkor is te voltál az Andy virtuális változata, nekem meg maradt a Lassú Lajos.
– Haver, sorsolással döntöttük el! – védekezett Szilárd, miközben a joystickot beállította a bal oldali portba, ami mindenki tudja, hogy kicsit jobb válaszidőt ad.
A játék elindult. A labda pattogott, a karakterek szögletes mozdulatokkal követték. Az első szett Szilárdé lett, simán 6:1-re. Peti kezdett izzadni.
A második szettben viszont valami történt. Peti rátalált a titkos fegyverre: a félképernyős fonák szervára. Szilárd nem tudott reagálni. 5:5. Feszültség. Csend. A joystick kar recsegése hallatszott.
A meccs végén 6:7 lett. Peti győzött. Felugrott, mint egy olimpiai bajnok, és kiáltotta:
– MEGMONDTAM, HOGY CSALÁS VOLT A BAL OLDALI PORT!
Szilárd elvörösödött.
– Te… te csak nyomtad a gombot, mint egy őrült nyest! Ez nem technika, ez szerencse!
Peti csak nevetett, majd diadalmasan a joystick felé nyúlt, hogy „átvegye a trófeát”.
De ekkor jött a pillanat, amit azóta is emlegetnek Békásmegyertől Tótkomlósig: Szilárd, a vereség súlya alatt, megragadta a már kissé repedezett QuickShot II joystickot… és egy filmes lassításban szépen, komótosan ráhúzta Gyöngy Peti fejére.
A joystick kettétört. Peti is majdnem. A képernyőn eközben a GAME OVER felirat villogott.
Peti a fejét fogta:
– Ez fájt… de legalább megérte. Én nyertem!
Szilárd morogva elrakta a kazettát:
– A következő meccs IK+-on lesz. Ott nincs tenisz, csak pörgőrúgás.
Azóta is úgy tartja a legenda: ha két gyerek túl komolyan veszi a Lawn Tennist, abból joysticktörés lesz. És talán egy örök barátság… némi fejgócival megspékelve.
